Adminisztráció  
         
Miért nem lehet eltüntetni a HIV-et a szervezetből?

A HIV felfedezése óta folyamatosan foglalkoztatja a kutatókat az a kérdés, hogy a HIV vajon eltüntethető-e maradéktalanul a szervezetből, ha a fertőzés már kialakult, azaz végbe ment a szerokonverzió.

A tudomány mai állása szerint az ilyen eradikáció nem lehetséges, méghozzá a következők miatt.

A HIV viszonylag primitív vírus. Működésmódja is szokatlan, vagy inkább ritka a többi vírushoz képest, lévén retrovírus, tehát genetikai örökítőanyagát a reverz transzkriptáz enzim segítségével építi be a gazdasejt DNS-láncába, ami így a természetes szaporodási ciklus során újabb HIV-vírusokat termel, hiszen a fertőzés "átprogramozza". A HIV elsődleges célpontjai a T-sejtek, mindazok, amelyek CD4-es receptorokkal rendelkeznek, ugyanis ezekhez képes kapcsolódni a vírus. Az ilyen T-sejtek között találunk olyanokat is, amelyek szokásos falósejtek, de találhatók közöttük úgynevezett emlékező sejtek is.

A HIV kiirtásának első nehézsége tehát abban rejlik, hogy ezek az emlékező sejtek sokszor akár évekig (sőt akár egy évtizedig) is inaktívak maradhatnak. Egy olyan fertőzésre várnak, aminek kiküszöbölésére eredetileg programozva vannak. Azonban maguk is HIV-fertőzött sejtek, amikor tehát szaporodni kezdnek - a megfelelő fertőzés megjelenésekor -, akkor a HIV termelése is újraindul. A sejtek genetikai DNS-ébe már beépült HIV elemeket, az úgynevezett provírust nem lehet kiirtani, sőt kimutatni sem. Az ilyen látens fertőzés a teljes szervezetben jelen van.

A következő probléma, hogy egyik jelenleg létező HIV-gyógyszer sem képes tökéletesen leállítani a vírus szaporodását. Ennek főleg a vírus nagyon gyors és rendkívül rugalmas alkalmazkodóképessége az oka. Miközben a szervezetben egy időben egy típusú vírus van túlnyomó többségben (wild type), addig folyamatosan jelen vannak (csak sokkal kisebb mennyiségben) már gyógyszerrezisztens mutációk is, amelyek hol jobban, hol kevésbé életképesek. Ezek elegendőek ahhoz, hogy a HIV folyamatosan (bár csak csekély mértékben) szaporodjon. A gyógyszerek jelenlétében, illetve feltehetően anélkül is képes a HIV arra, hogy episzómákat alakítson ki. Az episzómák olyan vírus-RNS szekvenciák (ezt rakja bele a vírus a sejt DNS-ébe), amelyek a sejten belül önmagukba záródó köröket vagy gömböket alkotnak. Ebben a formában nem fertőzőképesek, de képesek felbomlani, és így már beépülhetnek a gazdasejt örökítő anyagába. Ez a folyamat még nem teljesen feltárt a virológiában, de éppen ezzel kapcsolatosan nagyon fontos és ígéretes kutatások folynak.

Ilyen módon tehát a szerevezeten belül úgynevezett rezervoárok alakulnak ki, amelyekben a HIV rejtőzködve jelen van. Ilyen lehet a csontvelő és a nyirokkeringés, illetve a nyirokmirigyek, ahol az egyébként inaktív emlékező sejtek pihennek megfelelő szaporodási üzenetre várva. Külön nehezíti a helyzetet, hogy a gyógyszerek többsége nem képes áthatolni a véragy-gáton és a szervezetben található egyéb, természetes biokémiai gátakon. A prosztatában termelődő sejtek például tipikus rezervoárt alkotnak. Lassan szaporodnak, a gyógyszerek kis hatékonysággal jutnak el a genitális traktusba - ezért lehetséges, hogy a gyógyszeres terápia ellenére is az ondó jelentősebb mennyiségű HIV-et tartalmazhat. A véragy-gáton jelenleg csak két-három vegyület képes áthatolni, így a HIV szinte akadálytalanul szaporodik az agyban.

A jelenleg alkamazott terápiás módszer (HAART) lényege, hogy minél több helyen avatkozzunk be a vírus szaporodási folyamatába. Feltehetjük, hogy újabb gyógyszerosztályok megjelenésével sikerülhet olyan hatékonysággal blokkolni a HIV szaporodását és sejtekbe történő beépülését, hogy a természetes immunreakció képes eltüntetni a kórokozót. Éppen ezt a célt szolgálnák a különféle vakcinációs kísérletek is. További megoldás lehet, ha sikerül javítani a gyógyszerek hatékonyságát és bejuttatását a sejtekbe - ez különösen nagy kihívás.

Források:

      


© hivpozitiv.hu alapítvány & shivamantra. minden jog fenntartva.